Második fejezet..

Sziasztok!:) Itt a második rész;) Rengeteg ötletem van ehhez a bloghoz, amiket ma éjszaka álmodtam meg:D Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb részt, csak egyszerűen nem volt ihlet. Ha tetszik iratkozz fel és komizz:) Kövi rész 2 komi után:) Puszii: Husvetinyuszii:*


"Van ami változik, de van ami soha. A barátsággal kapcsolatban elfogult voltam, hisz azt hittem,  hogy soha nem választanak el egymástól minket. Helyette én választottam el magamtól a legjobb barátnőmet."

*2 évvel korábban*
2013. 09. 02. 

Az első nap a NYÁR után! Azért írom nagy betűvel, mert ez a nyár tényleg az eddigi legjobb volt. Az egészet a barátnőmmel töltöttem. Isteni volt.

Ma egy kicsit máshogy ébredtem, és egy "kicsit" korábban. Bolond vagyok.."sokkal" korábban, mint szoktam. Meg is éreztem ezt a koránkelést, és a szememen is látszódtak a karikák. Végülis minek lefeküdni 10-11-kor?! Legközelebb megfogadom a tanácsot. Ez a merengés egy puszta kávé ivás következtében ment végig az agyamon. Nem szoktam kávézni, de most nagyon jól esett. Hirtelen pattantam fel a konyhaasztaltól, mikor megláttam az időt. 7:00, és én még pizsiben ülök kócos hajjal és kialvatlan fejjel.
Szinte guiness rekordot megdöntő gyorsasággal száguldottam a szobámból a fürdőbe vezető úton, hisz mindent bent hagytam a szobámban. De készen lettem 15 perc alatt! Ejha. Nagyon ügyes vagyok.
Igen itt megint föleszméltem, hogy magamban beszélek. Komolyan el fognak vitetni lassan.

Nem maradt sok időm, mert a barátnőmmel együtt mentünk suliba, és már kint várt a kapu előtt. Közel lakunk egymáshoz, és ráadásul egy suliba és egy osztályba is járunk. Szóval nagyon jó. 

- Szia. - szóltam neki nagy mosoly következtében és megöleltem.
- Szia.. - szólt kissé szomorkásan, de nem tudtam eldönteni, hogy ez a reggeli kelés miatt van-e vagy sem.
- Mi a baj? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Milyen baj?! Nincs baj..vagyis nincs nagy.. - válaszolta elhalkuló hangon.
- Na ne kezdd ezt! Nyögd ki mi a baj! - böktem vállba miközben elindultunk a suliba.
- Találkozni akar velem a suli után.. - nyögte ki.
- Ki? - kérdeztem kíváncsian.
- Brandon. - válaszolta.
- És ezzel mi a gond?
- Én nem akarok vele találkozni. Nekem nem tetszik. - mondta őszintén.
- Elmenjek veled, vagyis veletek? - mosolyogtam.
- Megtennéd? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Persze! Még szép! - mondtam neki, majd megölelt.

Folytattuk utunkat a sulihoz, miközben egy fiú bandát ecseteltünk egymásnak. Jó igen tudom, hogy ez olyan "picsás" de akkor is. Imádjuk őket. 
Az ő kedvence Levi Mitchell, az enyém viszont Nick Dean. Különbözik az ízlésünk, de ha egyformák lennénk nem lennénk barátok. Ilyen egyszerű.
Nagy nehezen beértünk a suliba. Brandon és a haverjai kint ültek a lépcsőn de mi csak szimplán bementünk, mire ők is felálltak és elindultak utánunk. Valószínűleg minket vártak, vagyis inkább Cloe-t (my best friend).
Egyenesen a terembe tartottunk, mikor megállítottak minket hátulról. Brandon volt és még három haver. Megfordultam, de bár ne tettem volna. Brandon egyszerűen...nincs rá szó. Ezt hívják úgy, hogy szerelem első látásra. Barna haja fel volt zselézve, sötétbarna szeme csillogott, fehér ingje lenge volt, de nem túl lenge, farmerja fekete volt, és fehér Supra cipő társult mindehhez. Elképesztő látvány tárult elém. Egyszerűen nem bírtam nem oda nézni. Valamit beszélgethettek, de én nem figyeltem, mással törődtem. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Cloe befelé húz a terembe, majd hirtelen megszólal.

- Szerinted is borzasztó, ugye?! - kérdezte, de nem értettem miért mondja ezt, hisz a pali valami elképesztő.
- Szerintem annyira nem. Inkább köztes. - mondtam és pirulva pillantgattam a földre.
- Ez köztes?! Hát hogy néz ki?! Engem is csak ilyenek tudnak kiszúrni. De akkor este ugye eljössz velem? - kérdezte. Ez a mondat kizökkentett, és ijedten felkaptam a fejem. 
- Hát persze. - mondtam halkan.
Biztos kíváncsi volt miért így mondtam neki, de már nem volt esélye rákérdezni, mert bejött az osztályfőnök a terembe. Csak beszélt és beszélt. Mi meg jegyzeteltünk, mint a jó gyerekek. Komolyan életemben nem jegyzeteltem még ennyit. De csak a kezem mozgott, én máshol jártam lélekben. Nem tudtam kiverni a fejemből Brandon-t. Elképesztő ez a fiú. 16 vagyok és volt már két barátom, de azoknál nem így volt. Nem tudom mi van velem, de bármit megadnék érte, hogy újra lássam.