Negyedik fejezet...

Sziasztok! Itt a negyedik rész. Sajnálom, hogy még csak most írtam meg, de egyszerűen energiám nem volt írni..De remélem azért még olvassátok és tetszeni fog!:) Jó olvasást! Ha tetszik komizni ér:D Sőt még feliratkozni sem késő!;) Na ennyi voltam. Puszi:*

Ma este. Ma este összejönnek. Nem akarom..Szeretem azt a fiút, igazán! De neki nem tetszek..Ő nem szeret, ha akarna sem tudna szeretni egy olyat, mint én. Mit adhatnék én neki? Semmit. Nem vagyok szép. Nem vagyok olyan, mint a többi lány. Én nem járok 2 naponta körmöshöz, kozmetikushoz vagy a fodrászhoz. 

De van egy nagyon nagy hibám..Őrülten tudok szeretni és ez mindig nekem fáj a legjobban..

Délután 5 óra.
Nem is értem minek próbálok meg megfelelni, olyannak tűnni, mint akit nem érdekel mit mondanak róla. Pedig nagyon is érdekel. A legkisebb sértés képes a padlóra küldeni. Olyanná akarok válni akit nem érdekel, hogy mit mond róla a másik. Olyanná aki egy szemrebbenés nélkül képes a porba tiporni egy olyan embert aki bántja. 

Ez a merengés mindössze egy hajmosás alatt futott végig az agyamban. A hajmosás után, próbáltam úgy felöltözni, hogy szépnek tűnjek. Kevesebb sikerrel. A szekrényemet kirámolva sem találtam semmi olyat ami megfelelne. Lúzer vagyok, aki még rendesen sem képes felöltözni. Végül felkaptam egy kék kapucnis felsőt és egy koptatott farmert. 
-Ők legalább elfogadják amilyen vagyok..- beszéltem magamhoz, miközben egy mosoly ült ki az arcomra. 

6 óra van. 
Indulnom kell. Negyedre a bowling-pályán kell lennem.
Eltettem a telefonomat, majd elindultam. Nem mondhatnám, hogy annyira lelkes voltam. Sokkal inkább azon tűnődtem, hogy mi lesz ha látom majd őket együtt. Talán beledöglök. Vagy mégsem. Vagyok olyan erős, hogy kibírjam a látványt. Talán..

Egy-két perc késés után odaértem. Brandon és egy haverja Rich áll a hely előtt. Gondolom Cloe-t várják..

-Szia! Te vagy Samantha, igaz? - kérdezte Rich. 
-Hello. Igen én vagyok. Cloe? - kérdeztem csüggedten...A nevemet sem tudják jól, akkor meg mi a francot keresek itt?!
-Még nem ért ide..de reméljük ideér nemsoká.- válaszolta Rich és kacsintott Brandonra.
-Értem..- tudtam, hogy miért kacsint és elment a kedvem mindentől..haza akartam fordulni, de éppen megérkezett Cloe.
-Sziasztok! Elnézést a késésért, de apu megállt tankolni. - mondta Cloe.
Rá sem ismertem Cloe-ra. Olyan miniruha volt rajta ami nem éppen takart sok dolgot..khmm, mint egy rossz kurva úgy nézett ki.
Bementünk majd Cloe elhívott a wc-re beszélni..
-Na hogy nézek ki? - kérdezte Cloe kíváncsian.
-Ezt most komolyan kérdezed? Mint aki most jött a sarokról..honnan szedted ezt a göncöt? - válaszoltam Cloenak. 
-Hát azt hittem ezzel nyerő leszek, de akkor mégse. - mondta Cloe nevetve. 
-Hát nem hiszem, hogy ez egy bowling pályára való ruha lenne. - mondtam.
-Na jó, akkor átöltözök. - nevetett. 

Kivette a táskájából a fekete leggingjét meg egy kivágott rózsaszín felsőt, és átöltözött. Nem csalódtam benne, hisz mindig van nála legalább 3 adag ruha. 

-Na így jobb? - kérdezte mosolyogva.
-Sokkal! -válaszoltam majd visszamentünk a fiúkhoz.

Ahogy visszasétáltunk úgy éreztem mintha csak egy rossz csatlós lennék, aki mellett Cloe egy istennőnek tűnik. Főleg mikor a fiúk le sem vették a szemüket Cloeról. 

Már a 3. vagy 4. körnél jártunk, mikor Cloe és Brandon elmentek beszélgetni. Szomorúan néztem utánuk, hisz tudtam, hogy miről fognak beszélni... 

-Most, hogy kettesben vagyunk, szeretnék megjegyezni, hogy bármennyire is elbújtattad magad ebben a szerkóban, így kívánatosabbnak érzem, hogy levetkőztesselek. - mondta Rich majd közeledett és fogdosni próbált.  
-Rich! Állj le! RICH! Azonnal fejezd be vagy sikítok! - mondtam egyre dühösebben, amint közeledett. De nem akart leállni, így nem tehettem mást, mint telibe rúgni és elszaladni. 

Szaladtam, egészen hazáig. Sírtam és azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetek ilyen szerencsétlen. Engem csak ezek a pedofil állatok találnak meg. Miért nem lehetek egy olyan lány akit egy fiú megbecsül és fél elveszíteni? 

Amint hazaértem bedőltem az ágyamba és csak sírtam és sírtam. Egészen addig, míg el nem aludtam..

Harmadik fejezet..

Sziasztok:) Nagyon örülök, hogy lett 2 komim, és még aznap:)) Imádlak titeket:) Most egy kis "csavart" szerettem volna a történetbe tenni, legyetek szívesek véleményezni:D Érdekes egy story lesz, abban biztos vagyok:) Na nem húzom a szót;) Jó olvasást, a kövi rész szintén 2 komi után;) Puszii: Husvetinyuszii:*

Szerelem első látásra. Itt ez kis szó. Ez szerelem egy lavorral, ami mind az én fejemen landolt. Szinte olyan, mint az Ámor nyila. Kár, hogy az ő Cupidó-ja Cloe-t találta el. 

- Sam! Samantha! - riadtam fel Cloe hangjára.

- Hmm..mi?! Tessék? Nem értettem.. - mondtam kissé fáradtan és szomorkásan.

- Nem értetted vagy nem figyeltél? Nem ugyanaz. - kérdezte haragosan.

- Álmos vagyok. - tettettem a hülyét.

- Én is. Na de mindegy, menjünk, mert tesi jön. - jelentette ki, majd húzott egész az öltözőig.

Az öltözőben ülve is csak Brandon járt az eszemben. Nem tudtam kiverni onnan. Soha nem néztem még így rá, pedig már két éve ismerem. Na jó, ez nagy szó, mert még köszönni sem tud..szóval hagyjuk. 

- És hova megyünk este? - kérdeztem Cloe-t.

- Bowlingozni. Neked megfelel? - kérdezte kíváncsian. 

- Nekem oké. - válaszoltam miközben a cipőfűzőmmel foglalatoskodtam.

- Minden rendben? - kérdezte Cloe, de válaszolni már nem tudtam, mert megjelentek az iskola "népszerű lányai".

- Mégis, hogy lenne számára minden rendben, ha még pasija sem volt normális? Most komolyan Samantha te özvegy leszel életed végéig? - kérdezte Paris.

- És ha az?! Téged miért izgat? Attól, hogy te már nem vagy szűz, én még az lehetek. - vágtam a fejéhez. Sajnos durvábbra nem tellett, elvette a gondolataimat Brandon.

- És ha nem vagyok szűz? Nekem legalább volt valakim. Nem úgy, mint nektek. - mondta önelégülten az a kis rinnyó. Tudom, hogy nem szép ilyeneket mondani a másikra, de utálom a ribancokat.

- Nekem igen is van barátom. És szeretem. - mondta Cloe felvágósan. Őszintén és erre a mondatra úgy felkaptam a fejem, hogy szerintem pár csigolyám megsínlette. 

- Ó igen?! És mégis ki az? - kérdezte Paris Cloe-t. 

- Brandon. - válaszolta Cloe. Erre a mondatra felálltam és kiviharoztam az öltözőből. Kedvem lett volna hazarohanni. Egyenesen haza, és otthon kiáltani. Csak ordítani, mint egy hülye. 

Cloe utánam jött. Nem meglepő nem értett semmit, nekem pedig sem kedvem, sem energiám nem volt, hogy elmondjam..Csak ültem a hideg padlón.

- Mi a baj? - kérdezte, majd leült mellém.

- Semmi. Csak nem volt kedvem Paris-hez és a pincsijeihez. - mondtam és felnéztem Cloe-ra.

- Nem vagy vele egyedül. Nekem is az idegeimre megy. - válaszolta. Könnyebben ment, mint hittem. Egyből bevette. Tudom, hogy legjobb barátnőknél nincsenek titkok, de ezt nem szabadott elmondanom senkinek. Ennek belülről kell emésztenie. 

- Te meg Brandon? - kérdeztem egy hamis mosollyal fűszerezve.

- Dehogy is, csak kellett valamit mondanom. De lehet ha összejönnék vele, akkor békén hagyna. - mondta sejtelmesen.

- Te tudod. - bólintottam.

- Tudod mit?! Ma este összejövök vele. - mondta majd rácsapott a combomra. 

Kész. Sírógörcs kerülget. Nem hiszem el, hogy ez az én barátnőm, aki képes csak azért hülyíteni egy fiút, hogy ne legyen egyedül. Nem hiszek a fülemnek.

Második fejezet..

Sziasztok!:) Itt a második rész;) Rengeteg ötletem van ehhez a bloghoz, amiket ma éjszaka álmodtam meg:D Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb részt, csak egyszerűen nem volt ihlet. Ha tetszik iratkozz fel és komizz:) Kövi rész 2 komi után:) Puszii: Husvetinyuszii:*


"Van ami változik, de van ami soha. A barátsággal kapcsolatban elfogult voltam, hisz azt hittem,  hogy soha nem választanak el egymástól minket. Helyette én választottam el magamtól a legjobb barátnőmet."

*2 évvel korábban*
2013. 09. 02. 

Az első nap a NYÁR után! Azért írom nagy betűvel, mert ez a nyár tényleg az eddigi legjobb volt. Az egészet a barátnőmmel töltöttem. Isteni volt.

Ma egy kicsit máshogy ébredtem, és egy "kicsit" korábban. Bolond vagyok.."sokkal" korábban, mint szoktam. Meg is éreztem ezt a koránkelést, és a szememen is látszódtak a karikák. Végülis minek lefeküdni 10-11-kor?! Legközelebb megfogadom a tanácsot. Ez a merengés egy puszta kávé ivás következtében ment végig az agyamon. Nem szoktam kávézni, de most nagyon jól esett. Hirtelen pattantam fel a konyhaasztaltól, mikor megláttam az időt. 7:00, és én még pizsiben ülök kócos hajjal és kialvatlan fejjel.
Szinte guiness rekordot megdöntő gyorsasággal száguldottam a szobámból a fürdőbe vezető úton, hisz mindent bent hagytam a szobámban. De készen lettem 15 perc alatt! Ejha. Nagyon ügyes vagyok.
Igen itt megint föleszméltem, hogy magamban beszélek. Komolyan el fognak vitetni lassan.

Nem maradt sok időm, mert a barátnőmmel együtt mentünk suliba, és már kint várt a kapu előtt. Közel lakunk egymáshoz, és ráadásul egy suliba és egy osztályba is járunk. Szóval nagyon jó. 

- Szia. - szóltam neki nagy mosoly következtében és megöleltem.
- Szia.. - szólt kissé szomorkásan, de nem tudtam eldönteni, hogy ez a reggeli kelés miatt van-e vagy sem.
- Mi a baj? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Milyen baj?! Nincs baj..vagyis nincs nagy.. - válaszolta elhalkuló hangon.
- Na ne kezdd ezt! Nyögd ki mi a baj! - böktem vállba miközben elindultunk a suliba.
- Találkozni akar velem a suli után.. - nyögte ki.
- Ki? - kérdeztem kíváncsian.
- Brandon. - válaszolta.
- És ezzel mi a gond?
- Én nem akarok vele találkozni. Nekem nem tetszik. - mondta őszintén.
- Elmenjek veled, vagyis veletek? - mosolyogtam.
- Megtennéd? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Persze! Még szép! - mondtam neki, majd megölelt.

Folytattuk utunkat a sulihoz, miközben egy fiú bandát ecseteltünk egymásnak. Jó igen tudom, hogy ez olyan "picsás" de akkor is. Imádjuk őket. 
Az ő kedvence Levi Mitchell, az enyém viszont Nick Dean. Különbözik az ízlésünk, de ha egyformák lennénk nem lennénk barátok. Ilyen egyszerű.
Nagy nehezen beértünk a suliba. Brandon és a haverjai kint ültek a lépcsőn de mi csak szimplán bementünk, mire ők is felálltak és elindultak utánunk. Valószínűleg minket vártak, vagyis inkább Cloe-t (my best friend).
Egyenesen a terembe tartottunk, mikor megállítottak minket hátulról. Brandon volt és még három haver. Megfordultam, de bár ne tettem volna. Brandon egyszerűen...nincs rá szó. Ezt hívják úgy, hogy szerelem első látásra. Barna haja fel volt zselézve, sötétbarna szeme csillogott, fehér ingje lenge volt, de nem túl lenge, farmerja fekete volt, és fehér Supra cipő társult mindehhez. Elképesztő látvány tárult elém. Egyszerűen nem bírtam nem oda nézni. Valamit beszélgethettek, de én nem figyeltem, mással törődtem. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Cloe befelé húz a terembe, majd hirtelen megszólal.

- Szerinted is borzasztó, ugye?! - kérdezte, de nem értettem miért mondja ezt, hisz a pali valami elképesztő.
- Szerintem annyira nem. Inkább köztes. - mondtam és pirulva pillantgattam a földre.
- Ez köztes?! Hát hogy néz ki?! Engem is csak ilyenek tudnak kiszúrni. De akkor este ugye eljössz velem? - kérdezte. Ez a mondat kizökkentett, és ijedten felkaptam a fejem. 
- Hát persze. - mondtam halkan.
Biztos kíváncsi volt miért így mondtam neki, de már nem volt esélye rákérdezni, mert bejött az osztályfőnök a terembe. Csak beszélt és beszélt. Mi meg jegyzeteltünk, mint a jó gyerekek. Komolyan életemben nem jegyzeteltem még ennyit. De csak a kezem mozgott, én máshol jártam lélekben. Nem tudtam kiverni a fejemből Brandon-t. Elképesztő ez a fiú. 16 vagyok és volt már két barátom, de azoknál nem így volt. Nem tudom mi van velem, de bármit megadnék érte, hogy újra lássam. 

Első fejezet..

Sziasztok! Itt az első rész, amiben egy kis bemutatót kaptok:) Az egész történet erre fog alapulni. Remélem tetszeni fog;) Ha tetszik iratkozz fel, és komizz:) Napuszii:*



Samantha Fox vagyok. Az életem unalmas, és szürke. Azelőtt más volt. Rengeteg barátom volt. Minden nap csavarogtam, barátokkal voltam, és volt kedvem iskolába járni.

Sokszor mélázok olyan dolgokon, amik régen voltak. Anyukám parfümjének illata édes, nárcisz illat. Apukám after-shafejének illata, az igazi férfias kellemes illat. És a városi búcsú, ahova minden évben kijártunk. A kürtös kalács mennyi illata, rengeteg csöppség, akiket imádok és akkor is imádtam. Sok boldog pár, akik egymás szemébe nézve megértik, mire gondol a másik, és egymásnak vannak teremtve. Na, nekem ilyen sosem adatott meg. Tetszett már egy pár srác, de csak kihasználtak, és aztán eldobtak, mint egy rongyot. Nem vagyok utcalány, csak gyorsan kedvelek meg embereket. Ez lenne az én bajom? Túl gyorsan kerülök közel emberekhez, és túl gyorsan találják meg a gyenge pontomat, és én valahogy mindig a padlón kötök ki a naplómmal és a könnyeimmel. Igen, ha jobban átgondolom, ők mindig ott voltak nekem. Ők igazak, és sosem fognak átverni. A naplómban minden benne van. Az hogy mit tettem, és hogy velem miket tettek.

Tudom, most felmerül bennetek az a kérdés, hogy hol hibázhattam ekkorát, hogy mindenki elfordult tőlem. Ez bonyolult. Az egész ott kezdődött, hogy volt egy barátnőm, egy igaz barátnőm. Neki volt egy igaz kapcsolata, és örök párja. Nem tehettem róla, de féltékeny voltam rá..Olyan rossz volt látni őket, ahogy kézen fogva mennek, szeretik egymást.

Ez egy idő után más lett. A barátnőm napokig, hetekig, és később hónapokig nem jelentkezett. Az internetes portál tele volt vele.. csókos képek, idézetek, és később a „sokáig” szó az idővonalán.

Rosszul lettem. Nagyon rosszul. A könnyeimet nem tudtam fékezni. Elfelejtett..Nem számítok már neki. Pedig nem tettem semmit.

Megváltozott. Megváltoztam. Rászoktam a cigire, drogoztam, ittam. Kifordultam magamból. És ami a legrosszabb eltaszítottam magamtól az egyetlen olyan embert, aki feltétel nélkül szeretett, és támogatott. Elvesztettem anyát. Az elmémet elöntötte a düh. Romboltam. Részegre ittam magam, és tönkre tettem mindent, ami az utamba került. Bevittek a rendőrségre. Másnap anya jött elém. Csalódott volt. Hihetetlenül csalódott. Nem értette miért lettem ilyen. Nem értette mi okozta nálam ezt a változást.

A suliról ne is beszéljünk. Én voltam a híres „rossztevő szűz” az egész iskolában. Utáltam oda járni. A pasik sosem hagytak békén, csak azért kellettem nekik. De nem engedtem. Ettől még erőszakosabbak lettek. Megvárták, míg végzek a suliban, megvártak a sarkon, és a dolgok fajultak. Először fogdostak, majd egymás között adogattak, mint a kutyák a csontot. Cigijüket ami a szájukban volt, a bőrömbe égették. Mindenhol égésfoltok pecsételték testem. Rettenetes volt. Az utolsó fiú aki nem csinált semmit, ismerős volt. Nagyon ismerős. Mintha már láttam volna.

A történetem elkezdődik..

Szerintem mindenki tudja, milyen érzés egyedül lenni..
Azt, hogy milyen érzés ha valakitől egy ballépés miatt elfordul mindenki..
És ez a ballépés az életében mindent megváltoztat..
A nevem Samantha Fox, és 16 éves vagyok..Így nőttem fel, elhagyatottan, és barátok nélkül..
Átvertek és belém rúgtak..
De én mindig felálltam a padlóról és csak mentem tovább..
Ha kíváncsi vagy a történetemre itt mindent megtalálsz..