Samantha Fox vagyok. Az életem unalmas, és szürke. Azelőtt más volt. Rengeteg barátom volt. Minden nap csavarogtam, barátokkal voltam, és volt kedvem iskolába járni.
Sokszor mélázok olyan dolgokon, amik régen voltak. Anyukám
parfümjének illata édes, nárcisz illat. Apukám after-shafejének illata, az
igazi férfias kellemes illat. És a városi búcsú, ahova minden évben kijártunk.
A kürtös kalács mennyi illata, rengeteg csöppség, akiket imádok és akkor is
imádtam. Sok boldog pár, akik egymás szemébe nézve megértik, mire gondol a
másik, és egymásnak vannak teremtve. Na, nekem ilyen sosem adatott meg.
Tetszett már egy pár srác, de csak kihasználtak, és aztán eldobtak, mint egy
rongyot. Nem vagyok utcalány, csak gyorsan kedvelek meg embereket. Ez lenne az
én bajom? Túl gyorsan kerülök közel emberekhez, és túl gyorsan találják meg a
gyenge pontomat, és én valahogy mindig a padlón kötök ki a naplómmal és a
könnyeimmel. Igen, ha jobban átgondolom, ők mindig ott voltak nekem. Ők igazak,
és sosem fognak átverni. A naplómban minden benne van. Az hogy mit tettem, és
hogy velem miket tettek.
Tudom, most felmerül bennetek az a kérdés, hogy hol
hibázhattam ekkorát, hogy mindenki elfordult tőlem. Ez bonyolult. Az egész ott
kezdődött, hogy volt egy barátnőm, egy igaz barátnőm. Neki volt
egy igaz kapcsolata, és örök párja. Nem tehettem róla, de féltékeny voltam
rá..Olyan rossz volt látni őket, ahogy kézen fogva mennek, szeretik egymást.
Ez egy idő után más lett. A barátnőm napokig, hetekig, és
később hónapokig nem jelentkezett. Az internetes portál tele volt vele.. csókos
képek, idézetek, és később a „sokáig” szó az idővonalán.
Rosszul lettem. Nagyon rosszul. A könnyeimet nem tudtam
fékezni. Elfelejtett..Nem számítok már neki. Pedig nem tettem semmit.
Megváltozott. Megváltoztam. Rászoktam a cigire, drogoztam, ittam. Kifordultam
magamból. És ami a legrosszabb eltaszítottam magamtól az egyetlen olyan embert,
aki feltétel nélkül szeretett, és támogatott. Elvesztettem anyát. Az elmémet elöntötte a düh.
Romboltam. Részegre ittam magam, és tönkre tettem mindent, ami az utamba
került. Bevittek a rendőrségre. Másnap anya jött elém. Csalódott volt.
Hihetetlenül csalódott. Nem értette miért lettem ilyen. Nem értette mi okozta
nálam ezt a változást.
A suliról ne is beszéljünk. Én voltam a híres „rossztevő
szűz” az egész iskolában. Utáltam oda járni. A pasik sosem hagytak békén, csak
azért kellettem nekik. De nem engedtem. Ettől még erőszakosabbak lettek.
Megvárták, míg végzek a suliban, megvártak a sarkon, és a dolgok fajultak.
Először fogdostak, majd egymás között adogattak, mint a kutyák a csontot.
Cigijüket ami a szájukban volt, a bőrömbe égették. Mindenhol égésfoltok
pecsételték testem. Rettenetes volt. Az utolsó fiú aki nem csinált semmit,
ismerős volt. Nagyon ismerős. Mintha már láttam volna.
